Kedves Gila!
Az említett kötetek egy részét én is olvastam-kellemes közhelygyűjtemények,sajátos csomagolásban.Persze a közhely nem biztos, hogy nem igaz-sőt, általában valós tapasztalatok állnak mögötte...
Percig nem vitatom,hogy egyfajta nemzetkarakterisztikai sajátosságról beszélgetünk,ami létező dolog.Nyilván vannak súlyos történelmi okai is a dolognak-amiről nem szívesen beszélnek,pedig tény. (Pl:Miért nem bízik a magyarok többsége az államhatalomban? Mondj saját életedből/Magyarország történetéből olyan példákat,amikor az állam gyorsan, hatékonyan és egyértelműen segített Téged/polgárait! Sorolhatnám még a kényes kérdéseket...)
Nemzetközi összehasonlításban legutóbb valóban kijött az eredmény,hogy a magyarok kreatívak és innovatívak, viszont meglehetősen individualisták. Magyarra fordítva: "mégis mindenki okos, vagy azt hiszi magáról"(by Sziámi) és megy a saját feje után, letojva más véleményét,érdekeit,szempontjait.Együttműködésre meg aztán végképp képtelenek vagyunk.
Pesszimisták is vagyunk általában, igen.Miért lennénk optimisták? Ezt sem vitatom.
Én annyit írtam csupán,hogy:
1.Általános jegyek alapján mindenkit ilyennek ítélni hiba (tudnék sok ellenkező példát sorolni a környezetemből-ők talán nem magyarok?De igen-mégsem széthúzóak, pesszimisták.)
2.Felmenteni magunkat a normális viselkedés/hozzáállás alól ezekre az általános elvekre hivatkozva szintén az (attól,hogy a másik hülye,nekem még nem kötelező-szoktam mondani a gyerekeknek is)
3.Baromira unom ezt a fajta viselkedést (lehet,hogy ez már a korral jár,vagy munkahelyi ártalom)
4.Nem lehetne változtatni ezen? (dehogynem-csak messze nem oly kényelmes, mint párás szemmel sóhajtozni a végzet,a sors, a magyarok, stb. miatt)
Az előző hozzászólásom lényege meg ez volt: türelmesebbnek kellene lennünk! Egymás iránt mindenképpen. Magunkkal szemben meg talán lehetnénk olykor szigorúbbak.
Mire gondolok?
Nem kell egymást osztani! Vitatkozni lehet, de amikor kezd elmenni személyes irányba-na az már nem. Tudom én, hogy úgy kezdődött minden,hogy a másik ígymegúgy-de nem lehetne túllépni ezen? Felnőtt ember létetekre néha komolyan mondom rosszabbak vagytok néha mint a 16 évesek:( Most akkor toljak le mindenkit,vagy adjak osztályfőnökit? Nem hiszem,hogy ez megoldás lenne,meg nem is vagyok hivatott és felhatalmazott erre-de egyre szomorúbban látom a dolgok ilyen irányú elfajulását.
És még egyszer mondom: nem érdekel,hogy ki kezdte és mivel! Tessék privátban megbeszélni, ha másként nem megy!
Bocs, de ez nagyon kikívánkozott már-és természetesen nem csak Neked szól.
Üdv:
Péter