sőőőt jobb ha sose ül bent. nálam kivitték, különben most se lenne meg az érettségim az elektrotechnika miatt.olyan tételt húztam, hogy egy mondatot se tudtam róla beszélni.a szaktanárom is olyan hülye volt, hogy csak kettesre tudta elmondani helyettem.mondtam is neki, tanár úr van még mit tanulnia önnek is.
Én megértő elnök vagyok, sőt magamtól kimegyek,ha úgy látom,hogy indokolt,de itt összejött néhány dolog…
Egy vizsgázó szerintem fedettpályás világcsúcsot állított fel, mivel tízperces feleletében 90 alkalommal használta az „ugye” szót. (striguláztam!) Erre a vizsgáztató tanár is felhívta a figyelmet, mire a tanuló csak ennyit mondott zavartan: - Hát ugye, az idegesség…
Az egyik napon két lány is elkezdett pityeregni vizsga közben:( Mondtam nekik,hogy ezt otthon úgy orvosoljuk, hogy a kislányomat szépen ölbe veszem,ha fáj valami, megsimogatom, ha kell,meg is puszilgatom - de ő még csak 3 éves, szóval ők most ne is várják ezt tőlem. Elkezdtek nevetni - hurrá, cél elérve, legalább nem bőgnek…
Aztán erre utalva a bizonyítványosztáskor a záróbeszédnél figyelmükbe ajánlottam Douglas Adams halhatatlan művének, a Galaxis útikalauz stopposoknak c. remekének egyik alapgondolatát: „Ne ess pánikba!”-de csak bambán néztek rám, szemmel láthatóan nem is hallottak a Mesterről…(Ezek után a törölközőt nem is hoztam szóba, pedig!)
Mindegy, elkezdtük osztani a biziket a terem egyik sarkában – erre a másik sarokban hagyott táskámban a mobilom elkezdett zenélni. Ez még nem volt akkora gáz, de nálam a Slayer South of heaven c. számának eleje a csengőhang, hogy aszongya:
An unforseen future nestled somewhere in time.
Unsuspecting victims no warnings, no signs.
Judgment day the second coming arrives.
Before you see the light you must DIEEEE…
No, szerencsére ezt sem ismerte senki, így botrány nélkül ért véget az átadás, mikor az egyik kislány jelezte, hogy neki biz’ hibás a bizonyítványa – és tényleg! Fejjel lefelé volt bekötve – elég hülyén nézett ki. Mondtam sebaj, lerontjuk, csinálunk másikat, aláírom, ennyi. Erre az igazgató elkezdett azon töprengeni, hogy jó lesz az így is… Beletelt pár percbe, míg meggyőztem.
Jövő héten leszek még elnök – előre tartok a dologtól…