Én nem vagyok egyébként sem pécsi sem soproni fan. Nagy élvezettel szoktam nézni a rangadókat, pártatlanul. Nem ezért írom, amit írok, inkább mint rajongó. Füzi nekem azért vált szimpatikussá, mert a csapzott pécsi kerettel ütötte meg a soproni sztárgárdát. Pár üzenettel ezelőtt kitértem már erre, két légiósa volt sérült (Mazzante, Ohlde), akik pályára sem léphettek, valamint Vajda Anna valahogy összetákolva tudott néha tántorogni, ha egyáltalán harcképes volt. Akkor húzta elő például Quigley-t, aki abszolút másodhegedűs volt addig, és teljesen kihegyezte rá a csapat játékát. Meggyőződésem, hogy Djokic tavaly azért (is) bukta el a döntőt 2-0-ról, mert nem tudott annyit megoldani, hogy Quigley-hez eljusson a labda. Iványi Dalma sem. Azt pedig nem engedheti meg a egy csapat sem, hogy a legjobb játékosa alig néhány mezőnykísérlettel fejezi be a meccset, és annyit tesz hozzá a támadójátékhoz, hogy átfut az alapvonalon. Az utolsó három döntő meccsen a pécsi játékban nulla rendszer volt.
Azt nem mondanám, hogy Füzi nem mutatott fel semmit, van egy magyar bajnoki címe. Emellett azért ne felejtsük el azt, hogy ő ott ült a Rátgéber érában a padon (másodedzőként), nem mindent a vezetőedző csinál egy klubnál. Ettől persze nem kell válogatott edzőnek lennie senki fejének a porbahullásán keresztül, ez pusztán a véleményem róla, mint edzőről.