Egyszerre több hozzászólásra.
Részben egyet lehet érteni azokkal a kijelentésekkel szerintem, hogy Armstrong a szerek nélkül is a legnagyobb lett volna, de ez már sohasem fog kiderülni. Nem tudjuk ugyanis, hogy mennyi különbség volt szer és szer között (persze ha egyáltalán használt :). Elképzelhető ugyanis, hogy ő dolgozott a legfejlettebb laborral, így gyakorlatilag a többiek előtt járt. Nekem ez a benyomásom amúgy az amerikai könnyűatlétikáról és az úszósportról is. Szinte mindig a mezőny előtt vannak, és feltehetőleg nem csak a szuper edzéskörülmények miatt... Egy eklatáns példa szerintem Florence Griffith Joyner, aki úgy tartja a 100m-es rekordot 25 éve, hogy azóta sem közelitette meg senki, csak Marion Jones (aki, hopp, doppingolt). Érdemes utánaolvasni a hölgy életrajzának... Zseniális futó volt, nem kérdés, nade hogy éppen ő tartaná a 100m-es rekordot? Hát, ezt nem tudom.
Doppingolás nélkül nincs élsport sajnos, és egyben nagy naivitás lenne azt gondolni, hogy csak a kerékpársportban van jelen. Viszont kicsit más olvasatban: ha elkezdesz élsportolni egy ilyen igénybevétellel járó sportágban (és ebben a kerékpár kiemelkedik), akkor egy idő után azzal szembesülsz, hogy becsületes úton, tisztán nem tudsz érvényesülni. Az életedet belefektetted, de a top100ból akkor lehetsz csak top10, pláne top1, ha te is nyomod a szereket. Morális kockázat. Mi a jó döntés? A jó döntés a kerékpár esetében feltehetőleg az lenne, ha a szervezők visszafognák magukat, és nem ilyen durva versenyeket, versenynaptárat állitanának össze. Nade akkor meg nem lenne annyi pénz a sportágban. A népnek a cirkusz kell. Ha pedig nincs pénz, azzal valójában a versenyzők is rosszabbul járnak, igy egyáltalán nem egyértelmű, hogy nekik mi lenne a választásuk. Tisztán, kevesebb pénzért, vagy doppinggal, több pénzért? Különösen, ha olyan doppingról van szó, amely feltehetőleg nem is olyan káros (vérdopping pl.), mint pl. a kimutathatóan gázos szteroidok... Érdekes probléma.
üdv: e.