A 20. szezon értékelése
Akkor ide kerüljön a szezon rövid értékelése, és ne kintre, legyen mindenki számára olvasható.
A pozitívumokkal kezdeném, néhány tényadat:
- Hozzávéve az ukránok elleni felhozó barátságos meccset, a válogatott sorozatban 11 mérkőzésen maradt veretlen a litvánok elleni meccsig.
- Ebből következően sikerült mind a nyolc selejtező meccsünket megnyerni, és a selejtező kört az 5. helyen zártuk 877-709 pontaránnyal.
- Az egyenes kieséses körben hazai pályán sikerült legyőznünk Észtországot és Oroszországot, mindkét ellenfél teljes erőbedobással játszott a mi normálunk ellen, és mindkét meccsről elmondható, hogy a mi formáink voltak rosszabbak. Mindkét meccset rendkívül kiélezett végjátékban sikerült hoznunk. Mindez azt jelentette, hogy a válogatott a legjobb 8 közé jutott a vigaszági világbajnokságon.
- Itt szeretném megemlíteni, hogy ezt az eredményt úgy sikerült elérnünk, hogy a selejtezőt és az egyenes kiesést is számolva összesen 6 olyan meccs volt, amin mi voltunk hozzáállás hátrányban, és egy olyan, amit mi játszottunk magasabb hozzáállással (Brazília ellen egy normál-lazát). Mivel a barátságoson nem lehet hozzáállást állítani, és ide kell vennem a litvánok elleni meccset is, ez 11 tétmeccsből 6 meccset jelent, azaz a lejátszott tétmeccsek több mint a felét. Meg kell persze azt is említeni, hogy ezek között voltak olyan ellenfelek is, akik játékerőben gyengébbek nálunk.
- A szezont a világranglista 45. helyén kezdtük meg, és sikerült feljönnünk a 28. helyre. Ezt én még mindig kevésnek tartom, a csapat a későbbiekben szerintem visszazárkózhat legalább az első 20 közé (reálisnak az első 15-öt tartanám, jól látszik, hogy a csapat formahátrányban is versenyképes a magasabban rangsorolt csapatokkal szemben).
- Félve merem leírni, hogy szerencsére a sérülések elkerülték a csapatot a szezonban.
A negatívumok:
- A csapat a Litvánia elleni negyeddöntő mérkőzésen esett ki, sajnálatos módon hazai pályán. Ha jól gondolom, akkor hasonló lehetett a csapatszellem, és a hozzáállás is azonos volt. A végjáték hasonlóan szoros volt, mint a korábbi két meccsen (sőt, szorosabb, és végül egy banális dolog döntött, egy pár másodperccel a vége előtt beütött sportszerűtlen fault). Úgy gondolom, hogy a csapat a formákat is figyelembe véve a legjobb összeállításában játszott, az mindenképpen rányomta a bélyegét a teljesítményünkre, hogy a magas játékosok közül mindenki 7-es vagy 8-as formában volt (Csankót kivéve, akit sokszor inkább bedobóban érdemes számításba venni). Talán ez volt az a nüansz, ami hiányzott, talán a litvánok bevállalós zónája volt az ok, ezt utólag nehéz lenne megmondani. Annyi viszont bizonyos, hogy a litvánok bedobói többnyire jól védekeznek kintre, ezért egy fuss és tüzelj is kockázatosnak tűnt a meccs előtt.
- Itt kell megemlítenem, hogy a szezon folyamán ismételten gondok voltak a formákkal. Természetesen figyelembe kell azt is venni, hogy eléggé kiszámíthatatlan mostanában forma, és sok a random, illetve a megmagyarázhatatlan formaalakulás, de sajnos emellett azt kell mondjam, hogy az ellenfeleink ebből a szempontból legtöbbször fölénk tudtak nőni. A macedónok és az oroszok elleni meccsek előtt kényszerültem emiatt a tervezetten felül játékosokat behívni.
- Ami az edzésmunkát illeti, sajnos továbbra is a régi zene megy, a magas játékosok nevelése nagyon népszerűtlen. Szerencsére annyiban mindenképpen előreléptünk, hogy most már többen játszanak vagy nevelődnek itthon, de szerencsétlenségünkre legenda pot jelenleg csak Leszkoven van, a többiek mind MVP-k. Kevés a multizható játékos, többnyire alapskillesek vannak. A bedobóinknak, akiknek a nevelése mindig hosszabb, úgy tűnik, hogy kellhet még egy teljes szezon.